Kedves olvasóim! A szakirodalom szerint a pletyka nem egy publikus műfaj, ennek ellenére az általam hallottakat megpróbálom nyilvánosságra hozni, vállalva ennek minden ódiumát. A pletyka ugyanis jó, ha valakiről idejében elterjed, hogy nem érdemes neki kölcsönadni, mert nem adja vissza. Rossz, ha ferdít, túloz, zavart okoz az emberi kapcsolatokban. Isten malmai viszont őrölnek, a rostán úgyis kiesik, ami nem valós. Tudniillik, ha soha senki nem látja, amit a pletykáló állít, akkor a pletyka el fog sorvadni, mert nem nyer megerősítést. Nos, az első pletyka, amit az általam Pokolsárnak nevezett „pletykafészkre” közzéteszek, arról szól, hogy Gazda István alpolgármester előszeretettel segíti a cigányokat. Hol pénzt ad nekik kölcsön, amit az ismeretségi köre szerint nehezen tud behajtani, hol ügynökösködik nekik, hogy el tudják adni a Magyarországról behozott késkészleteket vagy perzsaszőnyegeket. Minden pletyka maga után vonja azt a kérdést: vajon a pletykált személy miért tette ...